3.rész. (Lizzy szemszöge)

Másnap reggel 5:30-kor szólt az ébresztőm. Fáradtan nyomtam ki az ébresztőt és nagy nehezen sikerült kimásznom az ágyból. Gyorsan kiszedtem az aznapi szettem és még mielőtt nekiálltam volna készülődni gyorsan átszaladtam Lillához, hogy ő fent van e már. Természetesen még nem volt fent így kénytelen voltam felkelteni, ami abból állt hogy szó szerint ráugrottam.

-Nemár Lizzy..Szálj le rólam! Hagyj aludni!- kezdett el lökdösni.

-Aludni?? Az első munkanapodról is el akarsz késni?- szálltam le róla.

-Jézusom az ma van??-pattant ki az ágyból. -Mennyi az idő??

-5:40 szóval siess!-indultam át az én szobámba miután válaszoltam kérdésére. Gyorsan elmentem készülődni. Fogmosás, fésülködés stb. Végül felvettem a ruhámat ami egy fekete fehér pólóból és egy fehér rövid gatyából állt. Felé még felkaptam egy vékony pulcsit, a hajamat végül kontyba kötöttem. Megkerestem a kedvenc táskámat és még beledobáltam pár cuccot és 6:26-ra kész is lettem. Gyorsan lementem a földszintre ahol apa már kész volt.

-Lilla?-kérdezte mikor leértem.

-Nem tudom. Azt hittem hogy már lent van. De megkeresem-indultam vissza az emeletre és Lilla szobájába igyekeztem. Pont mikor az ajtaja elé értem lépett ki egy szürke feliratos polóba és egy rózsaszín rövid gatyóba. Rajta is volt még egy pulcsi.

-Kész vagyok. Mehetünk.-kezdett el húzni a lépcső elé.

-Ilyen se volt még hogy időben kész legyél-mondtam miközben az órámra pillantottam.

-Tudom.

-Nah indulhatunk?-kérdezte apa mikor látta hogy mindketten megvagyunk.

-Persze-indultunk el. Apa gyorsan bezárta az ajtót és mikor beülünk a kocsiba máris belekezdett mondandójába.

-Szóval lányok. Kb ez lesz minden héten kedden szerdán és pénteken.

-Álj!-szólalt meg Lilla-Csak  kedden szerdán és pénteken kell dolgoznunk?

-Igen mivel még fiatalok vagytok és ez csak nyári munka. Szóval délután 3-ig kell bent lennetek utána pedig azut csináltok amitkartok. Természetesen lesznek kivételek amikor 2-től este 10-ig kell dolgoznotok de ez csak vészhelyzetben lesz szóval ne izguljatok.-folytatta apa és mi Lillával végig csendben ültünk.-Ugye folyékonyan kell majd beszélnetek angolul és főként a endeléseket fogjátok felvenni és kivinni. Szóval nem lesz olyan megeröltető.

-Ennyi?-kérdeztem.

-Igfen egyenlőre ennyi. De itt is vagyunk!- parkolt le apa a kocsival. Gyorsan kiszálltunk és megvártuk míg apa kinyitja az ajtót. Mivel még volt egy kis időnk ezért leültünk két székre és beszélgetni kezdtünk ém ez sem tartott sokáig mivel  mikor megérkezett a többi dolgozó apa mebutatott minket nekik. Nagyon kedvesek voltak velünk. Volt egy két szó amit nem értettünk mert nagyon elhadarták ezért azt nem érttük de ezeken kívül jól el tudtunk velük beszélgetni. 7-kor pedig elkezdődott a munka. Rengeteg ember jár ide. Mit ne mondjak sok mindent kellett csinálnunk. Szerencsére megértettük az angolt így anyira nem volt nehéz, de a sürgést forgást még szoknunk kell. Már épp hogy lejárt volna a munkaidőnk mikor….

2.rész

Meglepetés?!..(Lilla szemszöge)

Amikor apa átadta a szobákat már az ajtó láttán az örömkönnyek és a sikítás kergetett, majd be is léptem. A szobám egyik fele csupa ablakból állt ami gyönyörű sötétítő függönyökkel volt eltakarva. Na meg azok a csodás bútorok és a hatalmas ágyam.. egyszerűen imádtam. De a kiegészítők sem voltak ám mindennapos darabok. Miután kigyönyörködtem magam a szobámban, kipakolásztam és valahogyan be is aludtam.
*****
- Lillaaaa!! Kellj fel!! Uristeen!! Apának van egy meglepije.. gyere gyorsan! – ugrált rajtam Liz.
- Jól van naaaahh csak szállj le rólam!!! – nevettem majd kiugrottam az ágyból és elindultunk fénysebességgel lefelé apuhoz.
- Jó reggelt neked is Lilla.. látom Lizzyke már fel is keltett.. – nevetett apa.
- Igen, igen!! De már nagyon nem bírjuk.. muti a meglepetést!! – ugrándoztunk Lizzel.
- Oké.. gyertek utánam.. Mivel még nem jártatok a ház minden szegletében, ezért maradt meg ez a meglepetés.. – mondta apa majd csak ment át a szobákon.
Ez valami nagy dolog lehet.. mivel a ház egyik legeldugottabb helyén van.
- Itt vagyunk!! – mondta apa majd kinyitott egy hatalmas vastag fekete ajtót.
Ahogy megláttuk.. nem fértünk a bőrünkbe.. 
- Hisz ez egy hangstúdió.. Apaaaa!! Nagyon köszönjük!!!!! – mondtuk egyszerre Lizzel és ölelgetni kezdtük apát.
Mind a ketten már neki is estünk.. egy hosszú keverőpult rengeteg gombbal.. aztán a felvételhelyiség 2-2 mikrofonnal és fejhallgatóval és minden mással. Na meg persze több hangszer is volt ott..
- De apa.. ezt még is miért kaptuk?? – érdeklődtem.
- Hogy kibírjátok a feltételemet.. – húzta a száját apa.
- Milyen feltétel?? – kapta fel a fejét Liz.
- Dolgoznotok kell a Nando’s-ban! – bökte ki apa.
- Ez most komoly?? – kérdeztem nevetve.
- Igen! – mondta apa.
- De hisz ez nem büntetés, ha nem jutalom!! – mondta Liz.
- Ahha.. akkor majd ezt mondjátok egy nap után.. anyanyelvi szinten még nem tudjátok beszélni az angolt.. és rossz hírem van mert itt mindenki úgy fog hozzátok karattyolni. – nevetett apa.
- Nem baj.. legalább gyakoroljuk.. – mondtam.
- Végülis igazad van. Jah és még egy dolog.. mivel enyém lett az egész vállalat.. ezáltal én vagyok a nagyfőnök.. szóval.. tőlem jön a fizetés, meg minden.. – világosított fel minket apa.
- Semmi gond! – vágtuk rá Lizzel.
- Igen? Reggelente a kocsinál találkozunk 6:30-kor felöltözve elkészülve! Jah és aki nincs lent pontosan ekkor, az kénytelen busszal menni.. és igen Lilla ez rád vonatkozott. – mondta apa majd adott nekünk egy-egy puszit.
- Nah erre még fel kell készülnöm lelkileg. – mondtam.
- Jó lesz.. mert holnap kezdtek! Élvezzétek ki az utolsó szabad hétfőtöket! – kacsintott apa majd már ki is viharzott a szobából.
*****
Délután apával együtt hárman felfedeztük Londont.. majd megmutatta a Nando’s cég főépületét és a kis boltokat amik szét vannak szórva a város egyes területein. De különösen azt a boltot néztük meg ahol mi dolgozni fogunk. Az volt a legnagyobb és a legszebb mind közül.
*****
Este még hosszasan beszélgettünk Lizzel.. majd mind ketten lefeküdtünk aludni mert holnap nehéz nap vár ránk….

1. rész (Lizzy szemszöge)

Hosszas kiabálás után végre lebattyogott a hugom Lilla is. Kiléptünk az ajtón és még vetettünk egy utolsó pillantást a házra. Gyorsan betettük a megmaradt csomagokat és már indultunk is a reptér felé. Lillával az egész út alatt arról beszélgettünk hogy milyen rossz itt hagyni a barátainkat a sulit…az életünket. És persze arról is szó esett hogy vajon fogunk e találkozni az 1D-vel. Beszélgetésünket apa zavarta meg.
-Lányok ez még ráér viszont a gép az nem szóval gyertek siessünk-mondta apa mikor kifizette a taxist. Kiszálltunk az autóból, kivettük a csomagunkat és már indultunk is. Gyorsan becsekkoltunk (vagy nem tom h mit kell ilyenkor csinálni szerk. megj.) és mivel még volt 1 óránk ezért leültem egy padra és a telefonomon videókat kezdtem el nézegetni. A fülhallgatómon keresztül hallgattam azt a sok baromságot amit összehoztunk ketten és valamelyiken a barátainkkal. Nagyon fognak hiányozni, de nem tudok ez ellen mit tenni. Mindegyik videón vagy ketten énekeltünk és táncoltunk vagy épp valami hülyeséget csináltunk. Éppen egy régebbi videó közepén tartottam amikor hírtelen levágódott mellém a drága hugocskám.
-Jézusom. Ez még van neked??
-Persze miért ne lenne??-néztem rá hülye fejjel.
-De ezt vagy két éve csináltuk.
-Tudom-adtam neki oda a fülhallgató egyik felét. Már egy ideje néztük a videókat amikor Lilla megszólalt hogy ki akar menni a mosdóba, és hogy menjek el vele.
-Oké de szólj apunak. –neki sem kellett több gyorsan odament apához elmondta hogy mindjárt jövünk és már el is indultunk az ajtó felé. Mikor benyitottunk mindketten egyszerre a tükörhöz mentünk. Nem is mi lennénk. Nem kell félre érteni nem vagyunk cicababák de gyakran meg szoktuk nézni magunkat hogy minden rendben van-e. Én még talán nem is vagyok annyira tükörfüggő, de lilla..ő nagyon is az. Kb. 10 perc alatt végeztünk is hejreraktuk a sminküket ami egy kis alapozóból és szempillaspirálból állt és már indultunk is kifelé. Éppen hogy odaértünk apához egy női hang bemondta hogy a Londonba tartó gépre már fel lehet szállni, így gyorsan megfogtuk a még nálunk levő cuccokat és már indultunk is. Mikor felszálltunk egy rövid vitatatkozás után Lillát az ablak mellé engedtem, mivel most semmi kedvem nem volt vele veszekedni. 10 perc után megkezdtük a felszállást. Életemben először repültem. Azt hittem hogy rosszabb lesz de elég jól bírtam, sőt. Lillával kb az egész utat végigbeszéltük. Nagyon sok témát dobtunk fel köztük azt is hogy mivel nyár van fel kéne fedezni az egész várost, és apát rá kéne venni hogy hagy dolgozunk a Nando’s-ba. Persze csak besegíteni hiszen nem akarjuk az egész nyarat ott tölteni. Viszont így nagyobb esélyjel találkozhatunk az 1d-vel is. Majden 3 óra múlva landoltunk és végre elmondhattuk hogy igen itt vagyunk Londonban. Gyorsan elmentünk a csomagjainkért és apa is hívott közbe egy taxit. Gyorsan bedobáltuk a cuccokat és miután apa bemondta a címet Lillával az ablakot kezdtük el pásztázni. London egyszerűen gyönyörű pedig még nem is láttunk mindent. A taxi egy nagy szintes ház előtt állt meg. Mikor kiszálltunk egyből apa felé fordultunk.
-Ez most komoly???-néztünk rá kikerekedett szemekkel.
-Igen ez komoly. De ez még semmi. Majd ha láttátok a belsejét-mondta és odaadta nekünk a kulcsot hogy nyissuk ki az ajtót. Lillával elszámoltunk háromig és egyszerre fordítottuk el a kulcsot a zárban. Mikor kinyílt az ajtó egy csodálatos nappali tárult elénk. Viszont a kísértést félretéve-hogy azonnal felfedezzük a lakást- visszamentünk apához hogy segítsünk behozni a cuccokat. Miután már minden bőrönd a lakásban volt, apa elmondta hogy melyik szoba kié lesz és már hagyott is minket felfedezni a lakást. Az én szobám ajtaja rózsaszín feliratos volt míg Lilláé lila feliratos. Mikor megtaláltuk a szobáinkat-amik egymás melett voltak- egyből beléptem az ajtómon és egy gyönyörű szobába botlottam. A rózsaszín a barna és a fehér keveredett benne. Óriási volt a szobám. Nagyon tetszett. Hítrelen azt sem tudtam hogy mit csináljak így Lilla szobája felé vettem az írányt és a folyosón botlottunk egymásba, és sikitozásban törtünk ki. Mindketten megmutattuk egymésnak a stzobáinkat, utána pedig lesiettünk apához hogy megköszönjük, és elkezdtük a kipakolást. Estére vlégeztünk és mindketten hulla fáradtan estünk be az ágyba. Másnap viszon apa egy nagy meglepetéssel szolgált…

Alaptörténet!..(Lilla szemszöge)

Hello mindenki!.. én Balog Lilla vagyok, és van egy (kétpetéjű) ikertestvérem Balog Lizzy, de Ő nekem csak Liz. Mi Magyarországon élünk.. és 14 évesek vagyunk. Apunk és anyunk már 2 éves korunkban készen…elváltak.. mi pedig attól kezdve apukánkkal élünk.. és valószínűleg most az a kérdés mászkál a fejetekben, hogy miért pont apunkkal?? Azért mert anyunk lelépett.. ennyi.. itt hagyott minket, lemondott rólunk.. na de mindegy is mivel imádjuk aput. Ő a Nando’s főigazgatója.. és ha már itt tartunk ezt muszáj lesz elmondanom.. ELKÖLTÖZÜNK!! Ugyanis apunkat áthelyezték a csodás Anglia fővárosába Londonba.. Már alig várom.. ott egy csodálatos kertes házunk van és most tartunk az utolsó lépésnél a költözködésben.. ez az utolsó forduló.. a legfontosabb cuccaink már csak egy-egy dobozban várnak arra, hogy végre útra keljünk velük. Az a szerencse, hogy a tesómmal mind a ketten viszonylag tudjuk az angol nyelvet.. na meg már át vagyunk írattatva egy ottani iskolába is. Lizzel  már majd megőrülünk.. annyira izgatottak vagyunk.. kedvenc városunkban.. közel a kedvenc bandánkhoz a One Directionhoz.. huuhh… de azért hiányozni fog itt minden és mindenki.. Nehéz lesz Londonban bizonyítania két magyarnak.. kíváncsi leszek azokra a megjegyzésekre amiket esetleg kapni fogunk.. nah de most már befejezem a locsogást.. mert már Liz és apu lent várnak indulásra.

Sziasztok!

Hamarosan megkezdi működését a blog! :)